Néha elég egy pillantás, vagy egy mosoly, hogy előtörjenek belőled a régi érzések. Érzések, melyekre visszaemlékezve jókedvre derülsz, és mosolyogsz, miközben mindenki bolondnak néz. Mikor már azt hiszed, hogy van esélyed elfelejteni, akkor Rád pillant, és hirtelen megáll az idő. Nem tudod eldönteni, hogy vajon ez miért van. Jó? Rossz? Egy köztes állapot, amiből nem tudsz szabadulni. Jó, mert eljátszol a gondolattal, hogy vajon abban a pillanatban Ő is arra gondol-e amire Te. Rossz, mivel utána ismét magával ragad az a bizonyos dolog, amitől szabadulni próbáltál. Szabadulni... De nincs esély, mert elvesztél a pillantásában és a mosolyában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése