Repít a szél

Te jó ég... Te jóságos ég... Nehéz szavakba önteni a tegnap estét. Már maga az hatalmas élmény volt, hogy részt vehettem az Ismerős Arcok klipforgatásán, de a tegnapi lemezbemutató... Felejthetetlen... Szenzációs... Talán az egyik legjobb Arcok koncert volt (azok közül, amin én voltam).

A koncert a Szivárvány Kultúrpalotában került megrendezésre. Fél nyolcra mentünk, a bejárat előtt találkoztunk drága "Gólyamamámmal". Nem is tudom, hogy hogyan, de sikerült helyet találnunk a 3. sorban. Drága Apukámmal korgó gyomorral ültünk egymás mellett, hiszen arra már nem volt időnk a koncert előtt, hogy vacsorázzunk. Sokáig gondolkoztam, hogy vigyek-e fényképezőgépet, majd úgy döntöttem, hogy itthon hagyom, biztos lesz majd ismerős aki készít képeket. Csak élvezni akartam. A fotózás csak elvonta volna a figyelmem. A koncert nyolc órakor kezdődött, s az első pár percben az új albumon található bevezető szöveget hallhattuk. Aztán megjelent a zenekar. Az első másfél órában a Kerítést bontok lemez dalait játszották, a cd-n hallható sorrendben. Mivel pénteken párszor végighallgattam a lemezt, ezért nem volt ismeretlen számomra az első 15 nóta. A koncert második felében pedig régi dalokat játszott a zenekar. Ez 5 dalból állt. Akárhogy is nézzük, a buli 2 teljes órán át tartott. És nem lehetett megunni. Ha rajtam múlna, akkor valószínű, hogy még mindig ott ülnénk, és hallgatnánk az Arcokat. De hát így sem volt rossz. A zenekar mindegyik tagja nagyon jó formában volt. Be kell vallanom őszintén, hogy fogalmam sincs, hogy hallottam-e már így dobolni a Tomit. Azt sem tudom eldönteni, hogy volt-e már olyan koncert, ahol énekelni láttam a dobok mögött. De most ez is megtörtént. Szerény véleményem szerint Nándi egy kicsit háttérbe szorult, de a játékán ez semmit sem változtatott. Helyette Lecsó került előre, hiszen a szintetizátorokon kívül egy zongorán is játszott, amit ugyebár elég nehéz lett volna oda hátulra betuszkolni. Stevie dala, a Szívemben tudlak egyszerűen nagyszerű. Vili megörvendeztette a közönséget, hiszen a koncert második felében, a Játsszuk el című dalnál lejött a színpadról és körbefutott a közönség körül. És igen. A végére hagytam a zenekar frontemberét, Attilát. Kedvesen jegyezte meg a Kedves álmot... című dal után, hogy Ő nem egy Tóth Lilla. Nem baj. Így is elképesztő teljesítményt nyújtott. Az Isten háta mögött című dalt elcsukló hangon kezdte el énekelni, és én személy szerint tisztelem, és becsülöm, amiért elénekli a koncerteken. Bevallom őszintén, hogy ez alatt a dal alatt könnyes lett a szemem, akárcsak neki, és szerintem még sok embernek a közönség soraiban. A FankaDelivel közös daluk, az Ennyi, számomra kicsit furcsa volt, hiszen Fanka nem volt jelen a koncerten, így az ő része gondolom lemezről ment. De nem baj. Így is jó volt.

Szóval akárhogy is nézem, ez az este felejthetetlen. Olyan energia áradt a színpadról, hogy egyszerűen nem találtam szavakat a koncert végén. Teljesen ámulatba estem. Az első szó amit a koncert után mondtam, az az volt, hogy Úristen. Meg azután is. A 7. után már nem számoltam, hogy hányszor mondtam ki ezt a szót.
Külön öröm még, hogy lehetőségem volt aláíratni a lemezt a fiúkkal. Köszönöm Nektek!

Íme a setlist:
én és az Isten
Születés
Repít a szél
Kedves álmot...
Hősök nélkül
Az Isten háta mögött
Nem látlak én Téged többé
Szívemben tudlak
Az idegen
Ennyi
Maradj még!
Legyél Te! (Hétvégi magyar)
Álomrabló
Kerítést bontok
Eső mossa (Ikarosz)

Egyetlen
Árnyéknak lenni
Játsszuk el
Itt jártam
Nélküled